tapasztalataim

Ismertetném kicsit ennek az itthon üldögélésnek a hátterét...

Karolina halála 2008-ban. Mondjuk az elvesztését már jórészt kihevertem, de soha nem fogom tudni elengedni teljesen.

A magány. Rettentően nyomaszt, ezen a téren napról-napra élek, és minden este - elalvás előtt - egy kínszenvedés.

Szüleim. Egy dolog az, hogy napi szinten raknak ők is szarra idegileg, pláne azóta, mióta a "kezem alól" ellopták anyám bringáját. Egy másik dolog pedig az, hogy a fotózásban tulajdonképpen semennyire sem támogatnak. Nem csak az anyagiakat értem ezalatt, hogy kibaszott 4 hónapig gyűjtögettem/sakkoztam félre egy 2500ft-os kiegészítőre. Nem csak azt, hogy amikor egy egész napos fotózás után úgy pörgeti végig a képeimet, hogy én sem bírom szemmel követni, és tulajdonképpen szarik rá, majd a "3 órát megyek a dzsuvában, és várok a fagyban" után elkészült képemre azt kérdezi, hogy "mi értelme van?"...

Most ehhez még vegyem hozzá azt, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem hisznek bennem? Vagy azt, hogy anyám tavasz óta ígéri azt, hogy egy délután elmegyünk valamerre sétálni, és azóta sem képes egy kurva délutánt rám szánni?

És tudjátok milyen kín az, hogy annak ellenére, hogy így viselkednek velem, én mégis szeretem őket, féltem őket, ha valami faszság történik, akkor aggódok stb.. Két felé vagyok szakadva. Az egyik felem abba őrül bele, hogy napi szinten vagyok taccsra vágva, a másik felem pedig az abba való félelembe, hogy mi van, ha történik velük valami. Amolyan se veled, se nélküled állapot. Közös pontjuk, hogy mindkettő fárasztó, és apránként lemerít teljesen.

Volt régebben - 2 éve lett vége - egy olyan időszak, amikor gyakorlatilag fél éves intervallumokban tudtam beszélni emberekkel. Azon kívül az itthoniakkal csak 2-3 szavas tőmondatok, mert tulajdonképpen kurvára leszarták azt, hogy mi van velem. Tehát ahhoz azért kell egy vakság, hogy ne vegyék észre a szülők a saját gyerekükön azt, hogy elvesztette egy balesetben egy nagyon jó barátját (Karolinát ugye), és az ezzel járó kínokat... Azt, hogy akkor 2-3 estém abból állt, hogy az esti fájdalom előtt bebasztam, és elfeküdtem. Visszatérve... tekintettel arra, hogy hónapokig nem beszéltem senkivel, meglehetősen dadogok. Nem én tehetek róla... Igen, talán az a sok száz kivitelezetlen ötlet is közre játszik a dadogásban a-téren, hogy a gondolataim leköröznek...

...most akkor neveket kellene felsorolnom, hogy kik azok akik elhagytak? Hosszú lenne a lista, és nem is ezzel van a baj, hanem az, hogy cirka másfél hónap leforgása alatt hagytak el.

Önbizalom? Hee? Honnan is kellene lennie? Ja igen, például az iskolás évekből. Most akkor azt a cirka 10 évnyi megaláztatás-sorozatot kellene kidobni a szemétbe azt hiszem. Az itthoniak? Amikor egyik részről azt éreztetik velem, hogy semmire nem vagyok jó (éreztetik... annyira korrektek már, hogy a szemembe mondják), másik oldal pedig, amikor pl. kezembe adnak két papírt, amit életembe nem láttam kb., rajta vagy másfél tucatnyi kód + adnak egy telefonszámot, hogy intézzem el a papírokkal kapcsolatos dolgokat. Na most abba a 20 perces lenézős-megalázós beszélgetésbe nem mennék bele...

Óóó tudom már, a párkapcsolat lesz az. Öhm... Mi az a párkapcsolat? Mindenesetre már írom a könyvet "Úton a 200. sikertelen randevú felé"... Tud ám fájni, amikor az emberhez hozzábasszák a rózsát, és a tövisei felsértik a kezemet... Az pedig vicces, amikor a pultos elé állsz, aki miután közli, hogy amíg wc-n voltam, addig az alany angolosan távozott, majd az orrom alá dug egy cirka 2000ft-os számlát. 

Marad a meló. Óigen: Indulás hajnalban, 1 órás utazás, megérkezés, 2 és fél tonnányi cipő és egyéb áru (nem túlzok) lerakodása a pincehelységbe 1 óra alatt, vevők kiszolgálása (2 óra), gyors rendrakás, 2 és fél tonnányi áru visszapakolása (1 óra), 1 óra utazás, 2 és fél tonnányi áru lerakodása (1 óra), vevők kiszolgálása (2 óra), gyors rendrakás, 2 és fél tonnányi áru visszarakodása (1 óra), 1 óra utazás haza.

Ohhh, hogy csak 4 órára vagyok bejelentve? Remek... Tessék? Ja hogy fekete listás a cég? Nem gond... Óóó, ja hogy a havi leltárnál esedékes hiányt mindig a 3 félre verik rá (azaz rám), és levonják a fizetéséből... Nagyszerű...

1 napot bírtam, a hátam tönkrement másnap hajnalba...

Zárósorként: egyelőre nem azért nem hozom szóba az őrzött szállást, mert nem akarok dolgozni. Hanem mert egyfelől anélkül is teljesen kész vagyok idegileg, másfelől a fentiek tükrében, az első rendetlenkedő afgánnak nekibasznék valamit, harmadrészt pedig szerintem az első 2-3 alkalom után levágnák a "vendégek", hogy idegileg nem vagyok a toppon, és hogy nem tudom adni azt a magabiztosságot, ami oda elkéne... Jelenleg próbálom rendbeszedni magam, és egyenesbe hozni a dolgokat.

A helyzet, hogy jelenleg szarrá vagyok rakva idegileg. Ja, és dadogok...

Istenem... csak sikerüljön minden...

Neeem, nem kezdek belefáradni ebbe a modellkeresősdibe... Áhhh... dehogy...

Amikor végre sikerülne valami, akkor egy héttel előtte bejelenti, hogy jönne egy srác is, akivel akkor randizna először, és érdekli a fotózás + szeretnének kettesben lenni, amivel arra utalt, hogy van kb. 3 órám a fotóhelyre oda-vissza úttal együtt...

Neeem, semmi gond... *Mélyeket lélegzik*. Elvégre szarom a pénzt, és végülis csak 6 rugó a pesti út.

Valószínűleg gyertyatartó szerep jutna nekem ott, ők ketten ellennének, én meg megyek mellettük mint egy rendes hülye, fotózáskor meg majd könyöröghetek, hogy "rám figyelj egy kicsit ha lehet".

Már emiatt is sanszos, hogy sztornózni fogom, hacsak nem találok mást...

Viszont úgy mindenkihez szólva: mit olyan nehéz megérteni azon, hogy a fotózás előtt 1 óra a beszélgetésé a FOTÓSSAL, hogy némileg oldódjon a hangulat...

Lényegtelen, hogy lassan 2 év melóm fekszik ebben az egész projektben...

Megpróbálok tárgyalni 1-2 lányismerősömmel még... Talán, hátha...

És továbbra is tartom: a nők utálnak fényképezkedni :).

Amikor tele van az ember álmokkal, ötletekkel, és nem tudja megvalósítani őket... 

Fárasztó is ez egyben... De legalább már tudom miért vagyok ennyire szétszórt: mert mindig jár az agyam, hogy hogyan, miképp, miből, hol, mikor...

De nem baj, mert a szüleim """""támogatnak""""". Azért topogok egy helyben.

...kezdd telelenni ezzel a fotózásos-modellkeresős mizériával a tököm...

Használható ötletek modellkeresés terén?

Amivel mostanság kezd már telelenni a mindenem, de úgy igazán...

Mióta is? Két éve próbálok találni? xD

Eddig sok null, sajnos nem a javamra... Én nem tudom mi lesz, de muszáj lenne már valamit alkotni. Mindenesetre egykét gyöngyszem az elutasítások sorában:

A "nem vagyok fotogén" azt szorozzátok be kb. 100-al.

"Én egy embernek hagyom, hogy fotózzon, de ő akár gerincre is vághat."

Egy gyönyörű lánytól:

"Szeretek fényképezkedni, de nem vagyok fotogén, és senkinek nem sikerült eddig rólam jó képet csinálni."

Alatta:

"Én is szeretek fényképezkedni, főleg saját magamat" -> from Eger.

"A hajamat lefotózhatod, csak én ne legyek benne" -> Hát drágám, borotvát végképp nem hoztam magammal.

Mi volt még *fejetvakar*:

"Nem vagyok modell. Amúgy mennyiért?"

És még ezer féle, ez csak pár gyöngyszem.

Aki azt mondja, hogy a lányok szeretnek fényképezkedni, az hazudik :).

Amivel mostanság kezd már telelenni a mindenem, de úgy igazán...

Mióta is? Két éve próbálok találni? xD

Eddig sok null, sajnos nem a javamra... Én nem tudom mi lesz, de muszáj lenne már valamit alkotni. Mindenesetre egykét gyöngyszem az elutasítások sorában:

A "nem vagyok fotogén" azt szorozzátok be kb. 100-al.

"Én egy embernek hagyom, hogy fotózzon, de ő akár gerincre is vághat."

Egy gyönyörű lánytól:

"Szeretek fényképezkedni, de nem vagyok fotogén, és senkinek nem sikerült eddig rólam jó képet csinálni."

Alatta:

"Én is szeretek fényképezkedni, főleg saját magamat" -> from Eger.

"A hajamat lefotózhatod, csak én ne legyek benne" -> Hát drágám, borotvát végképp nem hoztam magammal.

Mi volt még *fejetvakar*:

"Nem vagyok modell. Amúgy mennyiért?"

És még ezer féle, ez csak pár gyöngyszem.

Aki azt mondja, hogy a lányok szeretnek fényképezkedni, az hazudik :).

Csak túl sok minden, főleg szerelem terén...

Újabb reménytelen szerelemből próbálok kikászálódni, és szó szerint reménytelen kikászálódni...

Nem felejtettem el a beszámolókat, csak csúsznak kicsit :).

Holnaptól vasárnapig Balatonalmádiban leszek :). Jövőhéten élménybeszámoló :).

Vigyázzatok Magatokra! :)

Hát röviden egy kis helyzetjelentés, illetve a múlt, ahonnan indult ez.

Tudni kell, hogy december óta szar itthon a helyzet, de ez áprilisig még elviselhető volt. Április közepén történt az, amitől katasztrófális az itthoni helyzet...

Történt ugyanis, hogy fotózni mentem, és elkértem anyám bringáját. Kiértem fotóhelyre, lezártam, de háromnegyed óra alatt ellopták. Hazaértem, közöltem a hírt, és el lettem mondva mindenféle utolsó szemétnek.

Azóta se rózsás a helyzet, és - főleg anyám - ott baszik ki velem, ahol tud. Melóm sajnos még mindig nincs, de a postás dolog alakul, kézbesítő leszek valószínűleg :). Úgyhogy drukkoljatok. 

Jelenlegi költségvetésem is katasztrófa. Van 14ezer ft-om november végéig... Ezt vicces lesz beosztani. Na most: a szitu az, hogy ősök 50ezret ígértek, amivel ki is jöttem volna, de így sajnos macera. Tekintve, hogy az cakkumpakk elmegy a Balatoni útra, és akkor még Komárom, Pest, Kőszeg, Szombathely/Körmend... Éljen... Jó lesz, nem? Nem baj, ha dolgozok, akkor csak úgy fogom őket segíteni, mint ők engem az utóbbi időben :). "Számla? Egy nagy lófaszt". Kell nekem is a pénz, van mit bepótolnom. Ja Miskolcot nem is mondtam, a temetőbe is illene elmennem... Ügyeskedek majd, és akár még politikus is lehetek... :).

Szerencsére nem csak én vagyok kibukva ősökön, hanem mindenki. Részletesebben is beszámolok hamarosan, csak most fáradt vagyok, meg az előszobát is meszeljük, mert tényleg -.-'.

A hosszabb bejegyzésre még várnotok kell, mert nincs erőm-energiám hozzá, plusz a ventilátorba még nem bízok, hétfőn lesz a csere, bízom benne, hogy rendben lesz utána :).

De június végén 3 nap Balaton :). Ez biztosra vehető :). De hogy utána hogy fogom kiokoskodni a pénzt amire kell...

Nézzük:

15ezer ft-om van, ehhez jön még ősöktől némi segítség - elvileg - a Balatonra, számoljunk 20-al...

Ebből 12ezer a Balatoni szállás, 4 ezer az út + némi költőpénz, utána 4000ft megy el Pestre, augusztusban Komárom + Savaria Karnevál Szombathelyen, ami 2 nap... OMG... xD. Érdekes lesz.

Jövő héten bejegyzek, hogy mi is a helyzet itthon :).

Vigyázzatok Magatokra! & Jóéjszakát :)